Nevem Leokádia Eulália Trampley. Háromezer -négyszázhuszonhat évvel ezelőtt születtem Franciaországban. Anyám francia katona, aki a kalózok ellen küzd időszámításunk előtt számold ki hány évvel, mikor a gyarmatokon sok fa volt, és mindegyik mögött egy francia katona lakott. Apám vámpírmágus, aki baromi erős, ügyes, és nagyon de nagyon gonosz. Ezért anyám nem szerette. Én sem. Én anyámat sem. Két éves voltam, mikor apám és anyám belém akarták tömni a spenótot. Azt hazudták nekem, hogy az egészséges. De persze én nem estem a fejem lágyára, viszont koromhoz képest már akkor nagyon ügyes és erős voltam, és mint védtelen gyenge gyermek másom nem lévén, a gumikacsámat tömtem le apám torkán. Segítségére siető anyámat fejbe somtam a cumisüvegemmel. Amíg ők ezen elgondolkodtak a földön fekve fuldokolva és vérbe fagyva, és magamhoz vettem néhány váltás liberót, és elsprinteltem a teliholdas éjszakában. Néhány hétig másztam négykézláb a Karib tengeren át, míg végül Angliába érkeztem valami Rockforth nevű helyre. Ott varázslóinasokat képeztek. Vezetőjük Dupladurr engem is nagyon ott akart tartani, mert az út során belém vágott egy villám, és ettől hülye sebhely képződött a homlokomra, mai az öregnek nagyon tetszett. Beintettem neki, és tovább vándoroltam. Közben persze nőttem, növögettem, és amerre jártam mindenkit kinyírtam az egyszemű óriástól a holland órásmesterig. Ez utóbbi kellemes emlékem, mert egy igen szép arany karórával távoztam onnan, melyet máig kezemen hordok, és aki hozzá aka nyúlni, azt kibelezem. Ezért több nagyvárosban az Órás Belező néven köröznek. Végül elértem ide, fogalmam sincs hova, mert a hülye Admin azt nem írta ki, de itt vagyok. Tünde vérem miatt gyors vagyok mint állat, a teliholdas éjszaka óta farkasfogaim is vannak, és mivel apám vámpír volt, ezért én még véletlenül sem lettem az. Mágus sem. Hanem boszorkány. De annak jó. Baromi jó. Tudok esőtáncot járni, pénzért megmondom a jövődet (ne aggódj, tuti szépet mondok), és kotyvasztok neked bármilyen bájitalt. A játékban majd kiderül, mit tudok még, most nem jut eszembe. Kinézetem: Szőke vagyok (ez belsőmre is igaz), arany szemű(meg ne kérdezd azt meg hogyan), szép, hogy mindenki seggre ül ha meglát(bár lehet, hogy ez nem amiatt van, hanem mert nem szeretek mosakodni). Belsőm: Mint mondtam szőke. A többi úgyis kiderül, ne faggass már ennyit! Mi vagy te, dilidoki? Itt vagyok azt készEz neked nem elég? Akkor kapd be! Megyek más szerepre. Sokkal jobbraVagy csinálok én. Hogy mégis maradjak? Könyörögsz? Na joh, ha nyalod a talpamat. Így jó lesz. Rendben, maradok kivételesen. Ennyi, kamera leáll!...
Vas. Okt. 28, 2012 1:02 am by 
