Hosszú szárú, magassarkú csizmát hordok. A körmeimet feketére és fehérre lakkozom, persze pepita formában. Mindig miniszoknyát hordok, és rödidke toppocskát hozzá. A sminkem általában lila, vagy kék, vagy zöld, attól függ, hogy a pofon után melyik fázisban gyógyulok. A hajam hosszú és világoskék, meg zöld és néha fekete, máskor meg szőke, attól függ, hogy milyen hajszínű képet választok a karimnak. A nevem meg Perfect Mary Sue, de ez kit érdekel. Jah, hogy nem ezzel kellett volna kezdeni? Akkor megmondom azt is, hogy kilencszáz évvel ezelőtt születtem Amerikában, az USA-ban, George Bush zabigyerekeként. Persze Bush utána visszasprintelt az időben a helyére, mert elnök volt, én meg ott maradtam a hülye felhőkarcolók között. Hamarosan azonban feltalálták a színesfilmet, és Godzilla is felváltotta King Kongot, aminek én nagyon örültem, és kis-godzillát tartottam az ágy alatt, aztán az ágy mellett, majd a szobámban, végül a nappaliban, legvégül pedig a házban, mert nem fért ki az ajtón, de én kifértem, és átköltöztem a garázsba. Hogy anyámról nem beszéltem? Jah, hát ő egy szőke liba volt, aki nem értette, hogy miért kell nekem gyík otthonra. Aztán a gyík megette, mikor egyik nap elfelejtettem kaját vinni neki a kertből. Aztán, nem sokkal később, hogy három évesen árva lettem, mert apám ugye más idősíkon élt, anyám meg a Godzi gyomrában, én meg batyut kötöttem, és elmentem indiánokat látni. Csakhamar megérkeztem Indiába, a Titanicon, ami elfelejtett találkozni a jégheggyel, ellenben Leo DeKabrióval összebarátkoztam, és boldogan éltünk, amíg egy rossz napomon, amikor a szellemek megérkeztek a hétcsillagos luxuskunyhónkba, ki nem űzték belőle az értelmet, és én meg megszelídítettem a szellemeket, és útra keltem velük. Aztán diliházba vittek, de a dilidoki megőrült, mert ő is látott olyan szellemet, mint én, úgyhogy őt becsukták, én meg megszöktem, és mikor átmentem a hídon, keblemre öleltem a fojtogatós kislányt. Kétszáz évvel később megtaláltam a nagyapámat, aki akkor volt gyerek, és örökbe fogadtam, így a saját dédanyám lettem, de persze erről senki nem tudott, tehát én vagyok a kezdet és a vég a családomban, persze titokban, aminek a titkát két hadügyminiszter tudja csak, az egyik a NATO-é, a másik pedig VÁLTÓ-é. Aztán, persze már háromszáz évesen, mikor orvosi szenzáció lettem, hogy hogyan élhetek eddig, kiderült, hogy apám a vérfarkasok és a vámpírok keveréke volt, és Meseerdői sötét lovag, meg persze hatalmas varázsló, de nem pálcázott, mert nem szerette, hiszen őt is megpálcázták gyerekkorába (félreértés ne essék, nádpálcával, nem mással!), ezért csak a kezével integetett, és erre a fél Amerika leborult előtte, a másik fele meg meghalt súlyos szívrohamban. Ezért én tök jól éltem az életemet. Ám egy szép napon, mikor a helyesírási kéziszótár már érvényét vesztette a sok szerepjátékos honlap között, és új szavak kerültek a világra, amelyeket a bennfenteseken kívül senki nem értett, sőt mi több, még ő sem, eltévedtem a Gportalon. Keresgéltem a rekordmértékben szaporodó Editboard fórumok között, és rátaláltam erre a helyre, ami tök jó lesz. Ezért akarok jönni, nah, nem másért. Hűséges szellemeim mindig velem vannak, és ágyasomként tartom Ragdan nagyurat, meg Maddockot, a vámpírok királyát, és Hesztia férjét, persze Hesztia nem tud róla (én se, hogy mi a férje neve, de most nem írom be a kérdést MSN-re, mert biztos másra figyel, és nem fog válaszolni, csak három másodperc elteltével, ami hűdenagyidő.) Itt vagyok, köszönöm, jól vagyok, és itt is maradok!
Vas. Okt. 28, 2012 1:02 am by 
