Hiroshima Kichimanush

Nevem Hiroshima Kichimanush. Anyám kicsi, apám egy manus. Hokkaido szigetén láttam meg a holdvilágot, mint egészen kicsi csecsemő, egy vérfarkas vicsorgós éjszakán. Nem sokáig élvezhettem a boldog gyerekkort, mert rendkívül gonosz apám, Kicsmanus Kichimanush, Kaksi szenszej iskolájába adott szobatisztaságot tanulni. Már első évben megbuktam bilibe kaksizásból. Ezután a pályaválasztás rögös útján csak két lehetőségem maradt. Vagy Númenorba megyek tündének, vagy Ammanba öngyilkos terroristának.
Először Númenorban próbáltam szerencsét, de a tündék mást sem csináltak, csak lengedeztek a fák alatt és között, és szomorú dalokat énekeltek. Nekem nem volt erősségem a famászás, énekhangom pedig pont olyan szép, mint egy vetési varjúé. Ezt kiküszöbölendő, a tündék mérgezett nyilakkal lövöldöztek termetes faromba. Később céltáblát is akartak rá rajzolni, de ekkor én megszöktem egy teherszállító hajón paradicsomnak álcázva.
Ezután Ammanba kerültem, de itt hamar kiderült, hogy az állás határozott idejű, rövid időtartamra szól, igaz, utána állandó lakhelyet kínált munkám befejeztétől a feltámadásig. Állítólag korábbi cselekedeteimet is beszámítják, mikor az elhelyezés mikéntjéről döntenek. Ám én nem szeretem az egyhangú állandóságot, ezért ismét olajra léptem, és az oktatóm által testemre szerelt műszereket, melyeket tömegközlekedési eszközökön kellett volna aktiválnom csúcsforgalomban, visszaszolgáltattam oktatómnak hajítás módszerével, mire ő heves sprintelésbe fogott. Ezzel világcsúcsot javított, de a díj átadását a műszerek okozta detonáció miatt nem érte meg.
Én ekkoriban jöttem rá, hogy a normális társadalomban(terroristák, rendőrök, tüntetők, fradiszurkolók között) nincs keresni valóm, így tudatosan kezdtem keresni az őrülteket. Megcéloztam az Üveghegyen túlt, és nekiindultam. Sajnos csak a helyszínen, a Kurtafarkú Malachoz címzett fogadóban jöttem rá, hogy rengetegen választják ezt az utat, így ott már minden hely betelt. Elindultam visszafelé, pedig baromi messze volt.
Reményvesztetten bandukoltam, míg végül egy európai miniországban találtam egy sárga házat, melyet őrültek laktak. Sajnos pont ezekben a napokban ezt a házat be akarták zárni, így újabb elmebeteget már nem fogadtak.
A paradicsomból kirekesztve keserű könnyeket hullatva bámultam befelé a zárt rácsos kapun. Könnyeim a nyári forró aszfaltra hullottak, és ott sisteregtek, engem gőzbe burkolva.
Így talált rám megmentőm, a nagy Leokádia Eulália Trampley, aki egy új életet kínált nekem a virtuális valóságban a virtuális őrültek között. Követtem őt, és most itt vagyok.

VEGYETEEEEK FEEEEEL!!!!!!!!

Külsőm: Az kívül van, és a napra lehet nézni, de rám nem érdemes. Hajam szőke, és barna hosszú hajam van. Rövid fekete hajamba rózsaszín tincseket festett a gond. Hosszú ősz hajfonataim a fenekemig érnek. Szemem zöld, és fekete szemem hidegen néz a világba, áthatóan kék, amitől egészen vörös.
Alkatom magas, de mivel túl alacsony vagyok, ez nem látszik. Karcsú vagyok és izmos, csak ezt néhány kilónyi zsírpárna elfedi. XS-es ruhákat hordanék, csak nem jönnek rám. Az S-esek sem. Az M már majdnem jó, de még nem tudom begombolni. Az L-es szűköcske, de már majdnem megfelelő. A legjobb az XXXXXXXXXXL. Az már épphogy pontosan, de jó.
Belsőm: Az belül van, és úgyse látjátok. Okos vagyok, csak ezt senki nem veszi észre. Hálistennek egészséges is, az IQ-m is negatív lett a minap. Jószívű, és önzetlen is vagyok, csak mindenki mindig tőlem akar elvenni mindent, és én nem akarom odaadni, ezért nem hiszik el nekem.
Kedves is vagyok, csak ritkán rugdosom a hajléktalanokat és a kóborkutyákat, és csak hétvégenként belezek ki néhány macskát. Tehát egy főnyeremény vagyok párkapcsolat szempontjából is. Szép, okos és szerény. És most olcsón adom magam;)